A Kabdebó családról

    Az örmény a világ egyik legõsibb népe. Gazdag és tragédiáktól súlyos a történelme. Õsi hazája a Fekete-tenger, a Kaukázus, az Urmia-tó, és az Eufrátesz közti terület, egy várszerû fennsík, a mai Grúzia, Azerbajdzsán, Irán, Irak es Szíria között. Örményország kétezer éves független állami létét a 14. század végén évszázadokra elvesztette. Idõvel perzsa, török, orosz uralom alá került, és elkezdõdtek a kivándorlási hullámok.
    A Kabdebó család õsei is a 14. század végén, több tízezer sorstársukkal együtt menekültek nyugat felé.  A Fekete tengert északról megkerülve Moldvában telepedtek le, hol zömük az õshazában ûzött mesterségét tovább folytatta. A befogadó lakosság számára kimondhatatlan és értelmetlen örmény nevek helyett ragadványneveket kezdtek viselni.
     A Kabdebó család eredeti örmény neve "JEZERAN" volt, ami "marhákkal foglalkozó ember"-t jelent. Mivel Moldvában is mészáros mesterséget ûztek, és a mészárosok ottani cégére a bolt bejárata fölé akasztott ökörfõ volt, a „Cap de bou" (Ökörfõ) név ragadt rájuk. Õseinkkel együtt sok örményszármazású család utódai mgõrizték a Moldvában felvett ragadványneveiket, csupán magyar hangzás szerint, magyarosan írják azokat. Például: Patrubány (patru bani-négy pénz), Esztegár (stegar-zászlós), Kápálb (cap alb-õszfejû), Dzsokebin (joacã bine-jótáncú), Verzár (vãrzar-káposztás), Vákár (vãcar-tehénhajcsár) stb.
     Erdély fejedelme, I. Apafi Mihály az 1600-as években mintegy nyolz-tízezer örményt hívott be Moldvából Erdélybe, az ország gazdasági és kereskedelmi helyzetének fellendítésére. Az általában ipart és kereskedelmet ûzõ szorgalmas és mozgékony örmények viszonylag hamar beilleszkedtek a békés és toleráns környezetbe, és a beházasodások révén pár emberöltõ alatt magyarrá váltak.
     A mindjobban szaporodó és szerteágazó örmény eredetû családok nevének írásmódja is változott az idõk teltével. Így a Kabdebó családnak van olyan ága, kik Kabdebó-nak, van kik Cabdebó-nak, van kik Kapdebónak, van kik Capdebonak, de olyan ág is létezik, kik Kabdebon-nak írják nevüket.
     Mi, a székelyudvarhelyi Kabdebó ág, a gyergyószentmiklósi Kabdebó családból származtatjuk magunkat. Ebbõl a családból Kabdebó Márton, gyergyószentmiklósi kereskedõ 40000 arany forintért megvásárolta az Arad megyében levõ talpasi uradalmat, és 1838-ban I. Ferdinánd osztrák császártól és magyar királytól talpasi elõnévvel nemesi oklevelet és címert kapott, maga, fiai (Jakab, Miklós, és Károly) valamit az elhunyt Péter fiától származó unokája, Antal számára.
     A székelyudvarhelyi Kabdebó ág korabeli dokumentumokkal igazolható õse Kabdebó Antal, ki 1818. május 2-án született Csíkszépvízen, foglalkozása kereskedõ volt. 1900. július 24-én hunyt el Gyergyóremetén. Felesége Ávéd Mária, született Gyergyószentmiklóson, halálának ideje és helye ismeretlen. Házasságot kötöttek 1857. május 19-én Gyergyószentmiklóson. Öt gyerekük volt: Gergely, Veronika, József, Antal és Anna.
     József Gyergyóremetén született 1867-ben, az õ gyerekei: József, Sándor és András. András (született Székelyudvarhelyen 1907-ben) gyerekei: Sándor, András, Zsófia és Éva. Kabdebó (mostani nevén András) Évának három gyereke van: Zoltán, Levente és Kinga. Zoltán és Levente részvényesek a Kabdebó nyomdában.
A nyomda emblémáját Sándor, Éva testvére tervezte. Felhasznált több motívumot a család nemesi címerébõl. Kabdebó Sándor nagyobbik lányának (Zsófiának) férje, Orbán Levente szintén részvényes a cégben.
A nyomda székhelyének épülete Éva tulajdona.